Alapvető különbséget teszünk az érintés nélküli NFC (RFID), a kontaktusos és a kettős interfésszel rendelkező kártyák között. Az NFC (RFID) érintkezés nélküli kártyák anélkül használhatók, hogy közvetlen, fizikai kapcsolatba kerülnének az olvasó terminállal. A kontaktusos, azaz érintkezéses intelligens kártyáknak mindig van látható csipük és a megfelelő terminálba fizikailag bele kell helyezni ahhoz, hogy csatlakozni tudjanak. A kettős interfésszel rendelkező kártyáknak látható és nem látható csippel is rendelkezhetnek és mindkét kommunikációs technológiát használhatják.
A kontaktusos csipet közvetlenül a műanyag kártyatestbe úgy helyezzük be (implantáljuk), hogy előre, a csip formátumának megfelelően, mikronos pontossággal kimart üregbe, hőre lágyuló ragasztóval rögzítjük a csipet. Ehhez a műanyag kártyának meg kell felelnie az ISO-7816 szabványnak és legalább 0,8 mm vagyis 800 μm vastagságúnak kell lennie. Az egyszerú memória csipek mellett a legbonyolultabb kriptoprocesszorral rendelkező kontaktusos csipekig minden használható és beültethető evvel a technológiával a kártyatestbe.
Az RFID-kártyák alapvetően különböznek a kontaktusos kártyáktól. A csipkártya olvasható fizikai érintkezés nélkül, ami kevesebb kopást és hosszabb élettartamot eredményez. Ráadásul az RFID / NFC kártya esetében a csip “láthatatlan”, mivel az belül helyezkedik el a kártyában. A csipet a kártyatest rétegeinek összelaminálása során, a kártyatesten belül rögzítjük az antennával együtt.
A hibridkártyák összekapcsolják a különböző technológiákat, a típusa attól függ, hogy miket kombinálunk. A csiptől függően a kártya másképp van felépítve. Ha a kontaktusos csipet egy érintés nélküli csipkel kombináljuk, akkor a nem látható érintkezés mentes csip a gyártási folyamat során kerül a kártyatestbe, s belaminálódik a rétegek közé, a látható érintkezési csipet pedig az ellentétes oldalon kimart szabad helye ragasztással rögzítjük. A hybrid kártyáknál a két csipp egymással nincs kapcssolatban, külön funkciót látnak el.
Az ilyen kártyákban egy csip kerül elhelyezésre, de két kommunikációs csatornát is tud használni, a kontaktusos érintkezést és az antennát használó kontaktus nélküli, rádiófrekvenciás kommunikációt is. Az ilyen kártyák előállításának kritikus pontja, hogyan kapcsoljuk össze az utólag beültetésre kerülő csipet az antennával, ami előre belaminálásra került a kártyatestbe. Erre két műszaki lehetőség is van. Az egyik, hogy az antennát fizikailag összekötjük a csippel pl. forrasztással vagy egy rugalmas, vezetőképes ragasztóval (Flexbump). A másik lehetőség, az “induktív kapcsolási” módszerrel, amikor egy kis miniatűr antenna a csip alján kölcsönhatásba lép a kártyatest nagy antennájával, és így továbbítja az adatokat és az energiát.
Örömmel segítünk bármilyen kérdése is lenne! Kérem, vegye fel a kapcsolatot velünk az elérhetőségeink egyikén.
Tel.: +36 30 360 0991
